Kétvölgytől (7458-as úton) Apátistvánfalván áthaladva Szentgotthárd felé haladunk, majd a rábafüzesi határátkelőt jelző táblát figyeljük, azonban a határ felé vezető elágazásnál nem balra az átkelőhöz, hanem jobbra kanyarodunk a 8-as (E 66-os) főútra. Amint beértünk Rönökre (Radling), szemünkkel már rögtön az út bal oldalán látható táblát keressük, mely a Szent Imre templom (Sankt Emmerich Kirche) 2500 m-re irányába mutat. A Petőfi Sándor utcába bekanyarodva (főútról balra) a rönöki haranglábhoz érkezünk. Tanulmányozva a harangláb mellett felállított tájékoztató táblát, eldönthetjük, gyalogolunk-e egy kicsit a felsőrönöki domboldalon épített templomig, mely elődjének története az Árpád-korig nyúlik vissza, saját története pedig példája az összefogásnak, a túlélésnek, a közös hitnek. A település története a XIV. századba nyúlik vissza. A rönöki hegyoldalban, Felsőrönökön, a majdnem határvonalban álló templom története ennél régebbi. Az első kápolnát, a rövid életű Szent Imre herceg tiszteletére halála után építették a hegyen, melyet 1899-ben lebontottak. A Magyar Királyi Vallásalap felépítette az új Szent Imre templomot (260 magasságban), amelyet 1951-től szinte nem lehetett megközelíteni. Ebben az időszakban a "legszigorúbb határövezet" minősítést kapta a terület. Közel 40 évig csak a határőrség emberei "látogatták". A templom tornyát a határőrök megfigyelőlesként használták. Az eltelt évek alatt teljesen tönkretették, meggyalázták, kifosztották a templomot. A határnyitást követően Eisenstadt püspökének (Burgenland, Ausztria) segítségével és a köré szerveződő nemzetközi összefogásnak köszönhetően mintegy két és félév alatt sikerült a neogót stílusú templomot felújítani. A templom tornyának keresztjét II. János Pál áldotta meg, amikor a szombathelyi reptéren több, mint 100 000 hívő előtt tartott szentmisét, 1991.augusztus 19-én. A templom újraszentelése 1992. szeptember 20-án volt.

#TúratippekMagyarországon