Ajándék sétaútvonalam: a "ZÖLD VÁROS" névre hallgat. 

Célcsoport: minden természetet imádó, felfedező vénájú - időjárástól függetlenül útra kelő - nyitott egyén Szombathelyen. (Legyen az Szombathelyre látogató vagy Szombathelyen élő lokálpatrióta.)   

Apropója: az IDEGENVEZETŐK VILÁGNAPJA (február 21.), mely Magyarországon egy kicsit magyarosan, mindig más időpontban kerül megrendezésre, az idén február 25-28. között.         

Mert adni jó, örömet szerezni jó!

A "Zöld város" sétaútvonal Szombathely város déli és nyugati zöldterületeinek (parkok, ligetek) körbejárása, melynek indulópontja a városi középkori egykori piac tere (ma Fő tere), ahol napjainkban a város makettjét is megtaláljuk. (Fotó 1.) Általában a belváros római kori, illetve a barokk kori emlékei a városi séták kiemelt látványosságai. Ezúttal azonban elsősorban nem az épített óvárosi emlékek megtekintésére helyezzük a hangsúlyt, hanem igyekszünk az épített emlékek "díszítő elemeit", a parkokat, ligeteket körbejárni. Sétálunk, túrázunk és közben újra felfedezzük a gyermekkorunkban jól ismert, rég nem látott zöld területet, benne köztéri szobrainkat és keresünk szelfipontokat, itt is, ott is az útvonal mentén.

^{Fotó 1. Városmakett, Szombathely, Fő tér}

"A zöld város": séta a város déli és nyugati parkjaiban, ligeteiben (Sétaút hossza: 7,8 km, tervezett időtartam: 3 - 3,5 óra) 

A város zöldje 

"A humánus környezet fák, virágok, vizek, madarak és másféle állatok nélkül nehezen képzelhető el. A mezők, a rétek, erdők önmagukat kínálják az embereknek. Épített környezetébe azonban, ha csak teheti, saját maga teremt egy tenyérni zöldet, ültet egy cserép virágot. Nemcsak házait, hanem azok környezetét, közterületeit is igyekszik esztétikussá, változatossá tenni a zöld növényekkel, amelyek évszakokhoz igazodó változással újabb és újabb élménnyel ajándékozzák meg a szemlélődőt". (Gál József gondolatait idéztem, melyekkel úgy gondolom, minden természetet szerető egyet kell, hogy értsen.) Szombathely zöldterületeinek tudatos kialakítása a 19. század második felében, a századfordulón kezdődött meg. Meghatározóan a Szépítő Egyesület tevékenységéhez kötődik, de nem hanyagolható el a sajtó szerepe sem, hiszen rendszeresen beszámol a változásokról. ( Pl. 1910. május 21-én a Vasmegyei Napló Virágtalan Szombathely címmel arra biztatja a városlakókat, hogy díszítsék föl ablakaikat virágokkal.) Az egyesület kezdeményezésére formálódtak azok a zöld területek, amelyek máig meghatározó részei a városképnek. 

Mikor és miért alakult a Szépítő Egyesület? – néhány gondolat az egyesülethez kapcsolódóan 

Az 1830-as években felmerült az igény, hogy a város lakó- és középületeinek, utcáinak, tereinek szépítéséről intézményesen gondoskodjanak. Így létrejött 1832-ben egy bizottság, amely felvállalta ezeknek a feladatoknak a kidolgozását. A bizottság többféle javaslatot tett a legkülönbözőbb területeken (tűz szabályzatok, biztonság – rend biztosítása, városrendezési javaslatok). Aztán 1885-ben Varasdy Károly kezdeményezésére felhívást tettek közzé a Szépítő Egyesület megalakítására. 1885. november 21-én 74 alapító és 124 rendes taggal megalakult a szombathelyi Szépítő Egyesület. Az egyesület első tervei között a fásítási program állt. 1887-ben Bodányi Ödön városi főmérnök segítségével valósult meg a Városliget létrehozása, ez mellett folyamatosan folytatódott a fásítási, szépítési munka. 1889-ben a Kálvária domb ligetté varázsolásának munkálatait szervezte meg az egyesület. Az 1895-ös évben Éhen Gyula polgármestersége alatt nagy reményekkel telve munkálkodtak az egyesület tagjai. Ekkor már az Ezredévi park földmunkálatai befejeződtek és folytatódott az ültetvényezés, valamint megkezdődött az Olad felé vezető út fásítása. 1898-ban befejezték a Szent István park fásítását, elkészítették a parktól északi és déli irányba vezető utak fákkal való szegélyezését. Az Ezredévi parkot bővítették, fásították, a gyalogsági laktanya udvarát beültették fákkal. Eperfákkal szegélyezték a Közép- hegy fölött vezető utat, és az Olad felé vezető utat kiszélesítették és befásították. Vaspadokat állítottak a parkokba, a Gyöngyös- patak melletti sétaútra tölgyfából és vörös fenyőből készített padokat helyeztek el. Ebben az évben tartott gyűlésükön rendkívül eredményes évről számoltak be, és a következő évre is sok feladatot tűztek ki maguk elé. 1901-ben Éhen Gyula, a „modern város” megteremtőjének saját elképzelései nem egyeztek az egyesület programjaival. Végül az egyesület elnökévé Kárpáti Kelement választották meg. 1901-ben új kezdeményezést tettek az egyesület tagjai: ez pedig a madárvédelem. 1902-ben Saághy István jelentős felajánlást tett: a Szent István parkba 40 különféle nemes fenyőkből álló gyűjteményt adományozott, melyet Brenner Tóbiás polgármester nagy örömmel fogadott. 1904-ben Kárpáti Kelemen elnök és Rauscher Miska alelnök hosszú ideig álltak az egyesület élén. Ezen a közgyűlésen szavazták meg a Kálvária mögötti terület Népligetté alakítását. 1906-ra előkészítették és beültették a területet, amelyet körülbelül 4000 fa és cserje díszített. A Népliget hosszú ideig munkát adott az egyesületnek, azonban a forradalom, az I. világháború és a városi nem törődés hiánya miatt a Népliget elpusztult, az egyesület 1914-ben beszüntette a park gondozását. (Forrás:  Hírlevél + : Feldolgozás Vigh Kornél, a Szombathelyi Szépítő Egyesület ifjúsági tagozatának, tagjának Város – és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) “Fiatalok az épített és természeti környezet védelméért” című, 2014. évi pályázatra készített anyagából) 

Mit láthatunk mindebből napjainkban? 

Egy hétvégén elfogyasztott jó kis ebéd után nagyobb a motiváció a sétaútvonal teljesítésére. Megjegyzem, az útvonal bármikor könnyen variálható, újratervezhető és akár szakaszokként is bejárható. Ezért is csatoltam a tervezett útvonalat kalkulálva az időt, gyalogosan. A Városmakett (Szombathely, Fő tér) a kiindulópont és az érkezési pontunk is.  

Városmakett (Fő tér)- Gayer Park – Brenner Park- Víztorony – Brenner Tóbiás körút – Szent István Park – Felszabadulási Emlékmű- Csónakázó-tó – Ezredév Park – Gagarin út– Városmakett (Fő tér)

A sétaút hossza: 7,8 km.

A séta várható időtartama: 3 - 3,5 óra

^{Térkép 1. A "Zöld város" sétaútvonal} 

GAYER PARK

A kiegyezés idején, Szombathelyen még nem létezett közpark, de a kérdéses terület sem tartozott a 19. században még szervesen a város belterületéhez. Az egykor Szőkeföldének is nevezett nemesi birtok a 20. század elejére a település fontos zöldterületévé vált. A szőkeföldi birtok központja a Práter nevet viselte, mind a helyi szóhasználatban, mind helyrajzi megjelölésként. Tartalma és terjedelme többrétű volt, hiszen vonatkozott a központi épületre, az uradalom tartozékaira is, sőt szinonimaként is használták. A „Szőkefölde” és a „Práter” helynevek, a tulajdoni viszonyok alapvető megváltozása után szinte teljesen feledésbe merültek Szombathelyen. A város területén belüli, a Batthyányak kezében lévő legnagyobb feudális eredetű világi földtulajdon a 19. század végén polgári tulajdonba kerülve felszámolódott. Az 1920-30-as években a Práternek is hívott területek adásvétel útján a város tulajdonába kerültek. Nyilvános parkokat – a Gáyer- és Brenner-parkot, majd Puskin-ligetet – hoztak létre itt. Az eredeti területnek és az ott létezett parknak nem volt különösebb kertépítészeti jelentősége, de napjainkban, feltételezhetően, a legrégibb eredetű és növényállományú közparkoknak tekinthetők Szombathelyen. A faállomány ritkább volt a jelenleginél, viszont nagyobb gyepfelületek, virágcsoportok élénkítették a képet. Ezek a zöldterületek az 1930-as évek közepétől már közparkokként funkcionáltak, amelyek azóta is számos fontos funkciót töltenek be a városlakók életében. Nem csak játszótérként, sporttérként, emlékezeti helyként funkcionálnak, de a Gáyer-park például a Savaria karnevál „Kalandvár” elnevezésű gyermekrendezvényének is helyet ad. A város ezen területének története jól dokumentált, számos levéltári és könyvészeti forrás, korabeli fotó őrzi az események, rendezvények emlékét. Az itt álló építmények is jelentősek: gondoljunk csak az egykori Brenner-villára, vagy a város „fiatalabb” víztornyára. (Forrás: Bajzik Zsolt tanulmányából) A Gayer Parkról:  A Gyöngyös patak partján fekszik, közel a város szívéhez a Gayer Park. A park árnyas fái között rendezik meg minden évben a Savaria Történelmi Karnevál gyermek helyszínét, a Kalandvárat, mely számos játéklehetőséget biztosít kicsiknek és kicsivel nagyobbaknak egyaránt. Sportpályáin kosárlabdázni és focizni is lehet, játszótere változatos időtöltést biztosít a gyermekeknek. A park virágágyásokkal övezett terén került elhelyezésre a park névadójának, Dr.Gáyer Gyulának a mellszobra, bíró, botanikus, muzeológus Kis Czellben született 1883-ban. (Fotó 6, 7) Szülőházát a második világháború vihara elpusztította. Már első iskolájában kitűnt tehetségével, kilencévesen állatokat, növényeket ismertetett. Kedvét lelte a növények rajzolásában, térképek készítésében. Szombathelyen a múzeum természetrajzi osztályának vezetőjeként a megye botanikus rendszerén dolgozott. Megalapozta a dendrológiai (növényrendszertani) gyűjteményt, a termés- és toboz gyűjteményt, a tájkép gyűjteményt és a természettudományi szakkönyvtárat. Dr. Gáyer Gyula mellszobra információk: Szépen rendben tartott, virágágyásokkal övezett, róla elnevezett parkban került elhelyezésre Gáyer mellszobra. A park elnevezésekor lekerült az ékezet. 

A parkban 1934-ben elhelyezett Gayer Gyula-emlékoszlopot Rumi Rajki István készítette. Az emlékoszlop 3 éven keresztül a rajta lévő felirattal "önállóan" emlékeztetett a neves botanikusra. 1937-ben, a mellszobor elhelyezésekor funkciója megváltozott, szobortalapzattá vált. A Gayer-emlékműnek így két készítője van. A talapzaté (az egykori emlékoszlopé) Rumi Rajki István, a mellszoboré Meyer Sándor. (Orbán Róbert - 2018.12.08.

Források:

- Salamon Nándor: Rumi Rajki István szobrászművész élete és alkotásai; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2009 - Rumi Rajki István műveinek jegyzéke

- A (Rumi) Rajki István család iratai - MNL VAML XIII.70. 3.15. 2. f. (Gayer Gyula dr. emlékművének felavatása (1934. IX. 6.)   

^{Fotó 2. Gayer park - Természetvédelmi terület} 

^{Fotó 3. Gayer park - Sportpályák, Játszótér, Pihenő Park a Gyöngyös patak mentén}  

^{Fotó 4. Gayer park - Melyik irányban haladjak tovább?} 

^{Fotó 5. Kopjafa a balesetben elhunytak emlékére állítva, 2009} 

^{Fotó 6. A park névadójának szobra - Dr Gáyer Gyula, botanikus}

^{Fotó 7.  Dr Gáyer Gyula, botanikus emlékszobra} 

^{Fotó 8. Ott a távolban a "fiatalabb víztorony" kupolája bújik ki az ágak mögül}

^{Fotók 9. Gyöngyös patak, mely félkörívben a Gayer park  természetes határa}

^{Fotó 10. Parkápolás nyomai a Gayer Parkban}

^{Fotó 11. Parkgondozás nyomai a Gyöngyös patak mentén}

BRENNER PARK, VÍZTORONY

^{Fotó 11. A Brenner villa napjainkban a Vak Bottyán utcából érkezve, majd a Szöllősi sétány a Gyöngyös part mentén vezet bennünket a Brenner parkba.}  

^{Fotó 12. A villában 1989-től működtetett utolsó vállalkozás "Luxuskaszinó" volt. Erre utal a feliratból még megmaradt "E" betű, CASINO Szombathely} 

^{Fotó13. Zuhatag (Gaál Tamás alkotása, 1989)}  

^{Fotó 14. A megnyitásra váró, 2020-ban felújított Víztorony}

^{Fotó 15. A kaszinó Brenner parkra nyíló bejárata}

^{Fotó 16. Itt a tavasz! Mi sem bizonyítja jobban, mint a vidám, kora délutáni madárcsicsergés!}

^{Fotó 17. Távolodunk a "szellemépülettől", haladva tovább a Víztorony felé .}

^{Fotó 18. A Brenner parkban mindig nézzünk a lábunk elé!}

^{Fotó 20. Az egykori névadó, Puskin szobra (maradt a helyén a rendszerváltást követően is)}

^{Fotó 21. A felirat mára egy kicsit megkopott}

^{Fotó 22. Éledezik a természet...most még minden látható.....} 

^{Fotó 23. Hamarosan csupán a Víztorony kupolája bújik majd ki a lombkoronák között (1)}

^{Fotó 24. Hamarosan csupán a Víztorony kupolája bújik majd ki a lombkoronák között (2)}

SZENT ISTVÁN PARK

A Jókai Mór utca melletti nagy parkok egyike, Szombathely népszerű angolparkja. A Szépítő Egyesület kezdeményezésére eredetileg füvészkertnek készült. Területén korábban szántók és szőlők voltak, Éhen Gyula polgármester sajátíttatta ki a város részére. Tervezője Hein János budapesti kertész, 1898-ban indult az építés, 1899-ban vehették használatba a városi polgárok. Kedvelt pihenő és szórakozó helye lett a városnak, növényállománya a bogáti, körmendi és horpácsi gyűjteményes kertekből származik, javarészt adományként. A háború pusztításait 1946-ban igyekeztek eltűntetni, 1958-ban részlegesen felújították, 1963-ban a Turista szálló építésével területe megnagyobbodott. 1997-ben készült el az utolsó felújítás. Jellegzetes építmény a parkban a víztorony, mely 1898-ban épült, ma ipari műemlék. Itt állt a kioszk a hajdani szökőkút közelében, 1945 után rejtélyes körülmények között leégett. A kioszk feletti dombtetőről szép kiállítás nyílt, a kilátó terasz helyén étterem épült. Itt találjuk Erzsébet királyné fáját, egy öreg nagylevelű hársat. A 83-as gyalogezred elesett hőseinek állítottak emléket, ez Merkly Ferenc 1931-ben készült műve. A Kálvária kápolna mellett a Nagyasszonyunk fogadalmi szobor áll, a kápolna körül 1951-ben szabadtéri színpadot létesítettek. Érdekes játszótér volt a parkban rózsalugassal. Ebben a parkban római emlékek is találhatók, ilyen Szombathely (Savaria) római amfiteátruma, melyre már csupán egy félkör alakú bemélyedés emlékeztet a domboldalban. Itt ítélték halálra 303 körül Szent Quirinus sisciai püspököt, mert nem volt hajlandó áldozatot bemutatni a pogány isteneknek. Quirinust malomkővel a nyakában a Sibaris (ma Perint) patakba dobták. (Koller két meghajlított vaslemeze a római színházra emlékeztet. A 'kivágott ábrák' egyike Quirinus kivégzésének előkészületét mutatja be, másik ábrázolás Szent Mártonhoz kapcsolódik, mely Márton kivesszőzését ábrázolja. (Óperint utcai Emlékhely) Szombathely Kálvária utcájában, a park végén áll Szent István szobra, melyet 1996-ban állítottak, a millecentenárium tiszteletére. A szobor Tornay Endre András Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A parkban liliomfák, tulipánfák, tölgyek, juharok, fenyők, köztük egy óriás jegenyefenyő, tiszafák, platánok díszlenek. A korábbi szökőkutat egynyári virágokkal ültették be. 

^{Fotó 25. Szent István szobor  ( 1996)} 

^{Fotó 26. Szent István szobor  a Kálvária lépcsőjéről érkezve (1996)}

^{Fotó 27. Kálvária, Szombathely}

^{Fotó 28. Kálvária és  Kálvária kápolna}

^{Fotó 29. A Via Sancti Martini, Szent Márton zarándokútvonal jelölése, mely városon belül a Kálváriát és a Szent Márton templomot köti össze, érintve a Szent Márton kultuszhoz kapcsolódó emlékeket}

^{Fotó 30. Nagyasszony fogadalmi szobor}

^{Fotó 31. Sárga túraútvonal, mely összeköti Szombathelyt (Savaria, HU)  és Tours (F) városát (Szent Márton zarándoklat túraútvonala)} 

^{Fotó 32. A 83-as gyalogezred elesett hőseinek állított emlékszobor Merkly Ferenc műve (1931)}

^{Fotó 33. Irány a park további felfedezése, mely most még egy kicsit "akadozhat" a felújítási mukálatok miatt}

FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ 

 A régi Felszabadulási emlékmű Szombathelyen a Csónakázó-tó és az uszoda közelében, az Ezredévi parkkal szemközt a domb tetején magasodik. 1968-69 között épült, a tervezője az a Heckenast János Ybl-díjas építészmérnök, akinek a város rengeteg építészeti remeket köszönhet. Úgymint a Szent István-szobor, a II. világháborús emlékmű, a szőllősi templom, a Gagarin úti kórház, az APEH-székház, az ÁNTSZ-épület, a vérellátó, a Patyolat, a Derkovits-városrész, a Styl-ruhagyár, a Markusovszky kórház épülettömbjei. 

A Felszabadulás emlékmű múltja és jelene: A Felszabadulási emlékművet 1970. április 4. a felszabadulás 25. évfordulóján avatták fel. Korábban, egészen 1989-ig Szombathely címerének központi motívuma volt, azonban később az emlékműről lekerült a vörös csillag és a város címere is változott. A hatalmas tipikusan szocialista betonkolosszus emlékként áll a város felett, az előtte elterülő hatalmas Felszabadulási tér kihasználatlanul pusztul le. A nagy hidegek idején, télen érdemes a Felszabadulási emlékművet sűrűn látogatni, ugyanis a dombos oldalon, hóágyúzott szánkópálya várja a téli szórakozásokat kedvelő fiatalságot. Az emlékmű elbontásán vagy hasznosításán a város már gondolkodott, azonban az nagyon sok pénzébe kerülne. Az emlékmű pályáztatása: Az emlékmű létesítésének gondolta 1968-ban vetődött fel a város pártállami vezetésében. Az ötlet nyilvánvalóan összefüggésben volt a fasizmus alóli felszabadulás akkor nemzeti ünnepnek számító 25. évfordulójának közeledtével. No, és persze remek lehetőségnek látszott az építmény helyéül kijelölt terület tövében akkorra már kialakult pihenő-szabadidős terület (Jókai park, Csónakázó-tó, skanzen, kemping, Claudius Szálloda, Tófürdő) ideológiailag jelképes „megkoronázására” is. A pályázati kiírás 1968. januárjában jelent meg, döntésre pedig júniusban került sor. A beérkezett hét pályamű közül a bírálók egyet sem találtak hiba nélkülinek - végül a városban ekkor már több középületet tervező, a pályázatra két tervet is beadó Heckenast János építész koncepcióit támogatták, és az azokról később elkészült makettek bemutatása után végül a lobogó zászlókat idéző elképzelést ítélték megvalósítandónak. A kivitelezési tervek megrendelése az év decemberében történt meg, maguk a tervek pedig a következő év márciusára készültek el. A kivitelezésre így rendelkezésre álló szoros határidő miatt például az emlékmű körüli terület rendezéséhez jelentős és szervezett társadalmi munkát (például a város középiskolásainak részvételét) is igénybe kellett venni. Az avatásra az előre kitűzött időpontban, 1970. április 4-én végül sor került. A 29 méter magas emlékmű építéséhez 414 köbméter betont használtak fel. Az építmény ideológiai üzenetét a magasabbra törő jobb oldali szárnyára kihelyezett (és a rendszerváltás után onnan eltávolított) vörös (réz) csillag, illetve a szárnyak találkozásnál keretben olvasható 1945-ös felirat sugározta legjobban. Bár a kompozíció jelentéséről többféle nézet ismert, ami biztosan kijelenthető: a szombathelyi felszabadulási emlékmű a háború utáni modernista magyar építészet egyik karakteres alkotása, a maga dinamizmusával, feszültségével és impozáns méreteivel pedig mindenképpen a korszak jelentős lenyomata. A tövében kialakított felvonulási területen a 1989-ig politikai ünnepségeket (egyebek között a KISZ-tagok városi avatóit) rendezték meg, körvonala a város szocialista címerének is részét képezte. Az azóta eltelt majdnem kereken három évtizedben az emlékmű és közvetlen környezetének hasznosítása, új funkcióval megtöltése javarészt kudarcos történetnek látszik. Bár továbbra is kedvelt kiránduló célpontja városiaknak, bár a téli időszakban remek szánkózó dombként szolgál, s időről-időre lenyűgöző hátteret ad az itteni zöldövezetbe hozott nagyrendezvényekhez és koncertekhez - külseje, a hozzá vezető lépcső és utak, illetve a domb tetején egykor kialakított tér állapota egyre elkeserítőbb. A városban az utóbbi évtizedekben sorra megvalósuló nagyberuházások sorából - a szomszédos Csónakázó-tó modernizálása ellenére - egyelőre rendre kimaradt. 

Forrás: https://www.nyugat.hu/cikk/szombathely_regen_ma_felszabadulasi_emlekmu 

^{Fotó 34. Felszabadulási Emlékmű a Gagarin utcából, az EZREDÉVI park oldalából visszapillantva}

SZOMBATHELY EMLÉKMŰ PARK (FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ) 

 A Bartók Béla körút túloldalán találjuk, 1998 óta helyi jelentőségű természetvédelmi terület. A parkot egyik oldalon régi villák sora határolja, a Jégpince utca másik oldala a Szent István parkhoz csatlakozik. A régi Felszabadulási emlékmű Szombathelyen a Csónakázó tó és az uszoda közelében, az Ezredévi parkkal szemközt a domb tetején magasodik. 1968-69 között épült, a tervezője az a Heckenast János Ybl-díjas építészmérnök, akinek a város rengeteg építészeti remeket köszönhet. A zászlókat formázó Felszabadulási 25-ödik évfordulójára épített emlékmű megmaradt 1990 után is. A park társadalmi munkában épült az évfordulóra. Szép szalagágyak, szalagszerű díszcserjesáv díszíti, közepe népszerű kutyafuttató terület. A Felszabadulási emlékművet 1970-ben a 25. évfordulón avatták fel. Korábban, egészen 1989-ig Szombathely címerének központi motívuma volt, azonban később az emlékműről lekerült a vörös csillag és a város címere is változott. A nagy hidegek idején, télen érdemes a Felszabadulási emlékművet sűrűn látogatni, ugyanis a dombos oldalon, hóágyúzott szánkópálya várja a téli szórakozásokat kedvelő fiatalságot. Az emlékmű elbontásán vagy hasznosításán a város már gondolkodott, azonban az nagyon sok pénzébe kerülne. 29 méteres magasságával minden más szobor a feléig ér, ráadásul talán az egyetlen kommunista alkotás az eredeti helyén. 1968 végén Szombathely vezetése rémisztő felismerésre jutott: rádöbbentek, hogy két év múlva lesz az ország felszabadulásának negyedszázados évfordulója, és a városban nincsen egyetlen méltó (értsd nevetségesen, kommunistásan, eltúlzottan nagy) emlékmű, mely előtt – jelentéktelen mivoltukat átélve – ünnepelhetnék a nevezetes dátumot. Bár már 1962-ben felmerült a megyei Végrehajtó Bizottság köreiben, hogy jó lenne legalább egy Szovjet Hősi Temető létrehozása, ám a témára beérkezett vázlatok nem nyerték el a bírálók tetszését. Annak ellenére, hogy oszlopcsarnokos mauzóleum és hagyományos emlékműforma is szerepelt a pályamunkák között, érzelmi – és valószínűleg anyagi – okokból akkor nem hirdettek győztest, és nem is építettek semmit. A munka végül a körmükre égett, és nyolc helyett alig két év alatt kellett valami látványosat tető alá hozni. A megyei és városi vezetés ekkor hamar összerótt egy pályázatot az oladi dombtetőn, az akkori Gagarin úton létrehozandó monumentum tervezésére, kizárólag vas megyei építészek számára. Azonban az 1968 januárjában kiírt versengésre beérkezett 7 művel újra csak elégedetlenek voltak. Az 1968 június 7-ei eredményhirdetéskor az egyik esetében például azt rótták fel, hogy szemléletében túlhaladott (jelentsen ez bármit is), míg a többi alkotás nem foglakozott kellő mélységben a problémával. Ezek a munkák, csak mint emlékműre tekintettek a megalkotandó projektre és nem próbálták annak ideológiai fontosságát kellően kiemelni. Valójában a pályázatot nem nyerte meg senki, ugyanakkor két második helyezettet is hirdettek, ráadásul ugyanannak az építésznek, Heckenast Jánosnak a személyében, aki 3 hónappal később már Ybl díjasnak is nevezhette magát a szombathelyi vérellátó alközpont tervezéséért. Az ő két pályamunkájának elképzeléseit egyesítették végül egy valóban grandiózus tervben, melynek kivitelezését az ünnepségek előtt éppen egy évvel, 1969 áprilisában kezdtek meg. Az építés mellesleg magában foglalta egy négyezer fő befogadására alkalmas dísztér kialakítását is az emlékmű előtt, hogy valóban méltó lehessen az a bizonyos tisztelgés. Az emlékmű - mely ma is látható – még a mostani ember számára is lenyűgöző. Két lobogó zászlót ábrázol, melyeket az 1945-ös évszám köt össze. A magasabb zászlón pedig egy bronzból készült (vörös)csillag nyert elhelyezést. Ráadásul mindez mellbevágóan egyszerű, szürke betonanyagból. Bár akkoriban nem volt túlságosan divatban az ilyesmi, ám a városi vezetés különböző szakemberek véleményét is megkérdezte az emlékmű kapcsán. A válaszok között ugyan volt néhány félénk kifogás (az odavezető szerpentin miatt csak az út végén látható a mű teljes egészében, miért nem a városközpontban áll, stb.) valójában kedvező volt a fogadtatás. A munka pedig megkezdődött. Ha nem is mondhatjuk ki, hogy a piramisok építését idézték az erőfeszítések, de beszédes adat, hogy a kivitelezés idején a Vas Megyei Építőipari Vállalat összes állványzata(!) használatban volt és az ország más részeiről is hozattak kőműveseket a munkálatokhoz. A műalkotáshoz 150 tonna, míg a zsaluzáshoz további 60 tonna cementre volt szükség, és egy időben folyamatosan 25-30 kőműves dolgozott rajta. A kész alkotás 414 köbmétert hasít ki a környezetéből, 3,2 méterre nyúlik a föld alá (az alap) és legmagasabb pontja 29 méterre tör a kék égbe. Összehasonlításként: a pákozdi Miskahuszár szobor 12,5- a Gellért-hegyi szabadságszobor pedig (talapzat nélkül) kevesebb, mint fele, 14 méter magas. Valójában, ha szoborként fogjuk fel ezt a monumentumot, akkor ez a legmagasabb az országban. Annak ellenére, hogy az országban a kommunista éra szobrait és emlékműveit legtöbb helyen eltávolították, a szombathelyi Felszabadulás Emlékműve a mai napig is létezik, változatlan helyen és formában. Igaz egy ilyen monstrum elbontása közel akkora megterhelést jelentene a város számára, mint amennyit a felépítése igényelt.     

Forrás: https://toretro.blog.hu/2020/01/28/ma_is_all_az_oriasemlekmu_szombathelyen 

CSÓNAKÁZÓ-TÓ, SZOMBATHELY

 A tavat 1961 nyarán kezdték kialakítani egy korábbi agyag-gödörben az Arany patak táplálásával, a helyiek már 1965-től használhatták, mint horgász helyet és csónakázhattak rajta. 1967-ben a megye arborétumaiból fákat telepítettek partjain és környékén. Mint horgásztó nagyon népszerű, lehet fogni süllőt, csukát, amurt, harcsát, kárászt és keszegféléket. A horgászás és csónakázás mellet lehet vízibiciklit is kölcsönözni, sportpályák vannak a tó mellett és kedvelt pihenő, kiránduló helye a szombathelyieknek. Az 52 méter hosszú hidat 1964-ben építették, 2008-ban újították fel. ekkor készült a park közvilágítása is. Látványos eleme a parknak a tó közepén lévő sziget, gazdag növényvilággal, madarakkal. A kommentek szerint az utolsó felújítás vegyes fogadtatású, sok fát, bokrot kivágtak, átláthatóvá vált, egyes részeit újrafüvesítették, a kavicsot felújították, a szobrot megpucolták. Napjainkban a Széchenyi Program keretében történt felújítás állapota látható. 

^{Fotó 35. A szigetre vezető új, Kis-híd az egyik horgász-stégről}

^{Fotó 36. Kis-híd tükröződik a tó vízében}

^{Fotó 37. A sziget}

^{Fotó 38. A túlsó part a "DECK" és a vízi járművek kölcsönzőpontja}

^{Fotó 39. Csalogatnak bennünket a napozóágyak}

^{Fotó 40. Falumúzeum, Szombathely}

^{Fotó 41. Lovaglási lehetőség, Skanzen}

^{Fotó 42. Őshonos cserjék a Skanzen területén}

^{Fotó 42. Őshonos cserjék a Skanzen területén}

SZOMBATHELY EZREDÉVI PARK

 A park létesítése Éhen Gyula polgármester nevéhez kapcsolódik, a földmunkák 1897-ben készültek el, még ez év őszén a növényeket is betelepítették. 1924-ben a parkot kibővítették, 1938-ban emlékfát ültettek a Felvidék visszacsatolásának emlékére – egy vörös tölgyet. A világháború után 1958-ban hozták rendbe majd 1959-ben olajat keresve kutatófúrások voltak a parkban, de olaj helyett termálvizet találtak. Ezt követően épült meg a fürdő, ez erősen csökkentette a park területét. 1996-ban ismét felújították a parkot, kiemelt virágágyakkal, a régi szökőkutat virágokkal ültették be. A park meghatározó eleme a hármas hársfasor, feketefenyőt, gyantás cédrust, török mogyorót,vérbükköt, platánokat, különböző fenyőket, tiszafát egy óriási zöldjuhart érdemes megnézni. Terület: 16600 m² A Szépítő Egyesület parkosítási koncepciója 1894-ben a Szépítő Egyesület céljainak megfogalmazásával már egy parkosítási koncepciót dolgozott ki: „a város egész környékét sétányokkal, kellemes fasorokkal kívánjuk körülövezni, árnyas ültetvényeket létesítünk, üdülést és szórakozást nyújtván a nagyközönségnek.” Az 1897. évi közgyűlésen jelentették be, hogy az Ezredévi park földmunkálatai befejeződtek és folytatódhat az ültetvényesítés. Az Ezredévi park további szépítésére a polgármester 100 forint segélyt adományozott. 1898-ban az Ezredévi parkot az Árpád út felé bővítették és parkosították. 20 darab vaspadot állítottak fel a parkokban, amelyekhez szükséges fémet az egyesület, a fát pedig a város fizette. Farkas Ferenc elnök az egyesület 1900. február 4-én megtartott választmányi ülésére munkaprogramot állított össze, amely az 1900-as esztendő feladatait tartalmazta: „Amennyiben az egyesületnek már eddig is igen sok ültetvénye van, első gondja legyen, hogy ezeket fenntartsa és ápolja. A víztorony körül elterülő térnek az ősszel meg­kezdett rendezése befejeztessék. Hogy az ezredévi és a Szent István park fái, ültetvényei és gyepes részei a száraz nyár folyamán jobban öntözhetők le­hes­se­nek az ezredévi parkban és a Szent István parkban pedig 8 hydranst akar felállítani. Egyúttal megkeresendő a városi hatóság, hogy az ezredévi park elején már fennálló közkutat más alkalmasabb pontra helyezze át és a Szent István parkban egy új közkutat állítasson fel.” Az egyesület és Szombathely ekkor még jó kapcsolatát, egymásra utaltságát példázza, hogy a polgármester Éhen Gyula a két nagy városi park – a Szent István és az Ezredévi – kialakítását Farkas Ferenc elnökkel karöltve végezték. 1901. március 3-án megtartott közgyűlésen Farkas Ferenc terjesztette elő elnöki jelentését az 1900-as esztendőben végzett munkáról. Beszámolt a Szent István és az Ezredévi parkok gondozásáról. 1902-ben kérelemmel fordultak a Vas­vármegyei Elektromos Művek Részvénytársasághoz, hogy az Ezredévi park­ba két lámpát jutányos áron állítsanak fel. 1912-ben Országh László ez után azt javasolta, hogy az egyesület követelje meg a várostól az Ezredévi park mögött lévő, általa „közegészségügyi merényletnek”nevezett szemét lerakóhely azonnali megszüntetését, feltöltését. Véleménye szerint, a szemétgyűjtő telepet Szombathely déli részébe, a gyepmesteri telep mellé célszerű áthelyezni. Az így nyert területet hozzá lehetne kapcsolni a városi faiskolához, majd a szeméttelep és a park közé ékelődő Nagy Je­nő-féle telket megvásárolva, összesen 1200 négyszögöles területet nyernének. Az így kialakított nagy park pedig kiállítás, népünnepély tartására is alkalmas lenne. Szociális érzékenységgel rámutatott arra, hogy „nincs jogosultsága a város szűkkeblűségének akkor, amikor lakosai egészségéről s mikor a munkában görnyedő néposztály vasár és ünnepnapi üdüléséről van szó.” Az ily módon kibővített Ezredévi park tervezését a budapesti Hein János műépítészre kívánták bízni, aki Éhen Gyula polgármestersége alatt a Szent István parkot tervezte. A tervezés költségeit a Szépítő Egyesület vállalta, s ha a város is elfogadja az elképzelést, a park elkészítésének teljes összegét is fedezi majd. Valóban igaz az, hogy e nagy zöldterületek nem öncélúan, egy-két megszállott botanikus, vagy csupán a gazdag polgárság sétáló kedvéért hozták létre. Szombathelyen népszerű szokássá vált, hogy a lakosság szabadidejében, főként vasárnap, tömegesen látogatta a parkokat, sétányokat. Az indítványban tehát szociális összefüggést is kapott a parkosítás. Országh László nemcsak szociális, ha­nem piaci gondolkodásról is tanúbizonyságot tett. Még több kisebb javaslatot is felvetett, de a későbbi megvalósítás szempontjából legjelentősebb indítványa az Ezredévi park kibővítésének terve volt. Átgondolt, mindenre kiterjedő és egymás­sal is összefüggő indítványait a jelenlévők régóta nem tapasztalt lelkesedéssel fogadták, s elhatározták, hogy memorandumot terjesztenek a város felé, mely szerint: ha a Nagy Jenő-féle telket megvásárolják, akkor az egyesület egész vagyonát a leendő park kialakítására fordítja. 1913-ban kérelemmel fordultak a tanácshoz, melyben nagy cél, a Millenniumi park kibővítése mellett, több kisebb tennivalóra is elhívták a figyelmet. Az 1913. év városszépítési munkálatai a következők voltak: a Császtói park­ban elültettek 92 akác- és tölgyfát, a Szent István parkba futórózsákat telepítettek. Őriztették a Szőlősi sétányt és öntözték az oda ültetett bokrokat. Három új padot helyeztek el az Árpád úton, kifestették az Ezredévi park és a Szent Ist­ván park jelzőtábláit és sorompóit. Az 1917. évi közgyűlésen már elismerték a polgármester addigi működését, főként azért, mert megkezdte a vízművek védterületén lévő parkosítást, s dűlőre vitte a Millenniumi park kibővítéséhez szükséges Nagy Jenő-féle telek megvásárlását. 1917. június 8-án tartott közgyűlésen határozták el a Nagy Jenő örökösei tulajdonát képező ingatlan megvételét. Döntés születte a 9258 négyszögöl kiterjedésű területnek park céljaira - 80 000 koronaértékben – való megvásárlására. Meghívtak egy országos hírű kertépítő szakértőt, akivel bejárták a parkokat, s akivel a polgármester az egyesület vezetőségének jelenlétében tárgyalásokat folytatott. Jelentős eredménynek számított, hogy Kiskos István Klosovszky Ernő városi mérnököt, az egyesület titkárát bízta meg a Nagy Jenő-féle telek és a vízművek védterületének bejárásával. 1923-ra még jobban felgyorsult az inflációs folyamat, amelyet úgy igye­kez­tek ellensúlyozni, hogy a rendes tagdíjat visszamenőleg 200, az alapító tagdíjat pedig 5000 koronára emelték. A nehéz idők ellenére dolgoztak, olyan cé­lo­kat tűztek ki maguk elé, amelyek nem igényeltek anyagi áldozatot. Elhatározták, hogy a nyár folyamán Szombathely összes parkját és fasoros sétaútját megvizsgálják és azokat a fákat, amelyek más fákat elnyomnak kivágják, vagy ha lehetséges más helyre ültetik át. Továbbra is kérték a várostól, hogy a Millenniumi parkot a Nagy Jenő-féle telekkel bővítsék ki. 1932-ben kezdett először megmutatkozni annak a küz­delemnek az eredménye, melyet eddig néhány ember folytatott a fennmaradásért. Hiszen az egyesület indítványára megvalósult a Szent István park, a Csász­tói park, az Ezredévi park, a vízművek védterületének befásítása stb. 1943-ban az egyesület te­en­dői köz­igazgatási feladatokká váltak, így értelmetlenné vált az eredeti célkitűzés szerint működni, de számba véve alkotásait, elvetette a megszüntetés gondo­latát. Ha közvetve is, de részt tudott venni a város szépítésében, „gondolatokat, ötleteket termelt … amelyek részben már meg is valósultak.” Hosszan sorolta a példákat, így valósulhatott meg a vízmű védterületének parkosítása, az Ezredévi park kibővítése, a Brenner park megvásárlása. 1949-ben így ért végett a Szombathelyi Szépítő Egyesület történetének közel hatvan évig tartó első szakasza. Ez időszak alatt számos kiváló szombathelyi polgár önzetlenül és lelkesen, kitartóan és nagy szakértelemmel dolgozott szűkebb hazájának szépítésén, melynek eredményeként Szombathelyt a mai napig a parkok és virágok városaként emlegetik. 1969-ben a város meglévő parkjai mellé tervbe vették mér több zöldövezet kialakítását, ezért kidolgozták a város 20 éves zöldövezeti fejlesztési tervét. 1996-ban kezdeményezte az egyesület, hogy a millecentenárium alkalmából az Ezredévi park kapja vissza régi nevét.(Forrás: A Szombathelyi Szépítő Egyesület története 1885 – 2000 című könyv). Az Ezredévi park helyi jelentőségű védettséget élvez, hatályba lépés éve 1998, kiterjedése 1,66 hektár. 2010-ben és 2011-ben a Takarítási világnap alkalmából szemétgyűjtési akciót szervezett az egyesület az Ezredévi parkban. 

Források:

http://zoldkalauz.hu/szombathely-ezredevi-park

https://www.alon.hu/park-teszt-korbejartuk-szombathely-zold-teruleteit

http://www.hirlevelplusz.hu/szepito-130-szombathelyi-szepito-egyesulet-tortenete-1-resz/

http://szombathelypont.hu/latnivalok/fak-oleleseben/ezredevi-park.446/Kivágtak egy öreg platánfát az Ezredévi parknál ( Nyugat.hu 2017. január 21. 09:32) http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=pl_17-56-TT-97 

^{Fotó 43. Az Ezredévi park} 

^{Fotó 44. Az Ezredévi park - természetvédelem}

^{Fotó 45. Az Ezredévi park sétánya mellett villasor húzódik}

^{Fotó 46. Magyar László Afrika-kutató emléke}

^{Fotó 47. Magyar László emléktábla} 

^{Fotó 48. Az Ezredévi park, Gagarin út irányából hamarosan átsétálunk a Perint patak fölött átívelő hídon a Perintparti sétányra}  

^{Fotó 49. A város egyik legfontosabb kulturális, oktatási  intézménye ma az ELTE Szombathelyi épülete}

^{Fotó 50. Az egyetem diákjainak szerencsehozó almája. Vizsga előtt ajánlott megsimogatni még akkor is, ha jól felkészült az aznapi vizsgára a diák!} 

PERINT PART, PERINTPARTI SÉTÁNY

A Perintparti Sétaút kialakítása 1901-ben történt. Hossza: 2,2 km.

Weöres Sándor (1913-1989) szombathelyi születésű költő, író és műfordító szobra a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ és a főiskola közötti sétányon látható. Az alkotó az idősödő költőt jeleníti meg. Padjának támlájába a következő sorokat vésték: 

„Ez a város születésem helye….

ma a Perint habjával van tele,

úszik a híd, düledez a partfal,

ó bár oltalmazná ezer angyal.” (Fotó 54.)

"1965-ben a nagy szombathelyi árvíz idején ezekkel a sorokkal dedikálta kötetét egy barátjának az író, és a jelenben ezen idézet mellett üldögél nyugalomban és a kedvenc macskáját simogatva. Az író szobrával szemben áll egy mesevilágot idéző útjelző tábla, amely Weöres Sándor rajza nyomán készült el. A szoborkompozíció nem véletlenül került a MMIK közelébe, hiszen főleg az ifjúságnak szól és a Perint-patak is a közelben csordogál. Ha arra jár pihenjen meg és simogassa meg a macskát ön is!" "Most már itt ül köztünk Weöres Sándor, jobb kezével a zakójába kapaszkodik, bal kezével a cicáját simogatja, és […] nézi az útjelző táblát, egyik kitalált birodalmának jelzőjét (Nimolitánia felirattal), aminek tartórúdján további irányjelzők forgathatók körbe-körbe, olyan fantázianevekkel, mint: Jenina, Kuatio, Amolo, Meena, Siopa, Ankena, Emora. Városok-e ezek valóban? Vagy eszmények? Vágyak? Korunk labirintusában ki mit keres. De a táblák elforgathatók, vagyis a rosszból jó lehet." – olvasható egy 2007. március 19-re keltezett cikk híradásában. (Fotó 52.)  A cikk azt is sugallja, hogy a szobor avatása az előző napon, azaz Sándor napján, vagyis 2007. március 18-án történt. 

Weöres Sándor szobra ( Veres Gábor, 2007, Fotó 53.) - A szobornál kedvünk szerint egy-egy Weöres Sándor verssel emlékezünk.

Forrás: https://www.vaol.hu/belfold/sandor-napjan-a-padon-1280512/) 

^{Fotó 51. A Perint patak fölött átívelő híd a Szent Quirinus sétányra vezet...}

^{Fotó 52. Nimolitánia a fantáziavilág}  

^{Fotó 53. Weöres Sándor szobra (Veres Gábor, 2007)}

^{Fotó 54. Az 1965-ben a nagy szombathelyi árvíz idején ezekkel a sorokkal dedikálta kötetét egy barátjának az író}

SZOMBATHELY BERZSENYI DÁNIEL TÉR – a Város Barokk tere

 A tér 1866-ig Széchenyiről volt elnevezve, és annak ellenére, hogy 1896-ban már itt állt a Berzsenyi szobor (Kiss György 1896), megmaradt Széchenyi térnek egészen 1928-ig. Szombathelyen a Berzsenyi tér a leggazdagabb a műemlékekben. Ezt egyrészt annak köszönhetjük, hogy Szily János püspök ide hívta Bécsből Hefele Menyhért (1716-1794) építőmestert. Ő építette a Székesegyházat, és részben az Eölbey-házat is. Ez a tér Szombathely és a megye vallási és politikai központja. Itt találjuk a Megyeháza eklektikus épületét, a Székesegyházzal szemben van az Eölbey-ház, előtte áll Szily János püspök bronz ülőszobra, amely Tóth István szobrász alkotása (1909). A Székesegyház oldalából tudjuk megközelíteni a Járdányi Paulovics István Romkertet, amely a római kor egyik legjelentősebb emlékhelye. Szombathely központjában, az 1930-as évektől tárták fel a Kr. u. 50 körül alapított Colonia Claudia Savariensium épületcsoportjait. Az ásatásokat Járdányi Paulovics István vezetésével kezdték meg a régészek, és a mai napig dolgoznak rajta. A mai romkert már túlterjed az egykori püspökkert határain. A 4. század elején építették a hatalmas császári fogadásra alkalmas palotát, ugyanis, Nagy Constantin, valamint I. Valentinianus császárok is töltöttek el itt időt. A császári palota épülettömbjéből kitűnik a 50x17 méter nagyságú fogadóterem, amely padozatát színes mozaikszőnyeg díszítette. A mai ismeretek szerint ez a mozaikfelület volt Pannonia provincia legnagyobbika.(Jelenleg a felújítási terv miatt elszállítva.) Korábban a romkertben az egykori bazaltkő borítású úton sétálgatva megtekinthettük a hajdani Mercurius szentély alapjait és a nyolcszögletű fürdőházat, amelynek külső falát falfestményekkel díszítették. A bazaltkő borítású út kereszteződésénél vámház, fazekasműhelyek és boltok álltak. A Smidt Múzeum a Berzsenyi tér és a Hollán Ernő út sarkán helyezkedik el, a múzeum magángyűjteményét Smidt Lajos sebészorvos adományozta a városnak. A tér kedvelt a fiatalok körében, diákok találkozó helye, mivel itt van az egykori Berzsenyi Dániel Főiskola, ma már az ELTE Savaria Egyetemi Központ. A tér mára szinte teljes mértékben burkolt, kisebb zöldterületei sziget-szerűen helyezkednek el a burkolatban. 

Sétánkat a Városmakettnél zárjuk (Fő tér), összegezve a sétaútvonal tapasztalatait. 

"A zöld város sétaútvonal teljesített hossza: 7,8 km, bízom benne, a tervezett időtartam alatt sikerült teljesítenünk, azaz 3 - 3,5 óraI Természetesen, a sétaútvonal során a körbejárt parkokban maradtak még felfedezésre váró érdekességek, hisz ha most mindenre felhívom a figyelmet, mi marad egy következő sétára? 

Nos, továbbra is igaz. Itt a tavasz! Túracipőt fel és kezdhetjük a kalandozást, kicsit más szemmel fedezzük fel  a várost, mint a megszokott. Nézzünk körül a zöld díszletek világában! 

Szerencsére, városunkban számtalan útvonal összeállítható, hisz tényleg igaz, hogy a zöld parkok városában élünk. 

Kellemes sétát, felfedezést kívánok mindenkinek!